A tanítói fokozatok 1-4. szintjét jelentő technikusi fokozatok a Wing Tsun tréning standard elemeire épülnek. A gyakorlói fokozatok (5-8. szint) a standard alapok mellett hangsúlyt helyeznek azok gyakorlati alkalmazására, a valódi harci erő fejlesztésére és a hatékony önvédelemre. Emellett a magasabb fokozatok esetében elengedhetetlen a Wing Tsun történetének és elméletének kimerítő ismerete, és ezek összekapcsolása a gyakorlati munkával.
A tanítói hierarchia 9. fokozata már a „mester” tapasztalati szintet, vagy más néven „mesterfokozatot” jelenti. A Wing Tsun mestere a harcművészet teljes elméleti és gyakorlati tudásanyagát tökéletesen magáévé tette, s mint valódi harcművész, tökéletesen birtokolja nemcsak saját művészetének, hanem az egyéb kínai kungfu-művészeteknek az elveit, gyakorlatát és filozófiai tudásanyagát.
A magyarországi Leung Ting Wing Tsun egyesület egy hierarchikus felépítésű szervezet, amelyben az említett fokozatokra és szintekre kötelező a hagyományos kínai megszólítások használata. A hagyományos hierarchia szerint a hazai Wing Tsun iskolákban a következő megszólítások használandóak:
A Wing Tsun magyarországi szervezetében Yip Man nagymestert és Leung Ting nagymestert (mint az iskola alapítóját) egyaránt „Sijo” (tanító, dédapa) megszólítással említik; az instruktor hölgyekre pedig a Sije (idősebb nővér) helyett a „Simui” vagy „Simei” (fiatalabb nővér) megszólítást használják.
A Wing Tsun nemzetközi és magyarországi szervezetében a tiszteletbeli megszólítások egyfajta rang szerepét töltik be, használatuk a tanulók számára kötelező, sok esetben az instruktor magázódó megszólításával együtt. A fokozatokat szemináriumokon, vizsga vagy anyagi ellenszolgáltatás fejében lehet megszerezni.
A Wing Tsun iskolájában a hivatalos mandarin nyelvű számoktól eltérő, kantoni (kantonéz) számneveket használják[1]:
A HWTO-ban az 5 (ng, nn) számnevet gi-ként ejtik.