Mit jelent (nekem) mesternek lenni…?
Mit jelent (nekem) mesternek lenni…?
A távol-keleti harcművészetek világának egyik fontos szereplője a MESTER…Erre a szóra mindenkinek felrémlik az ősz hajú és deresedő szakállú idős bácsika, aki szótlanul figyeli a tanítványok gyakorlását, és komor arckifejezéssel, gyakran a fejét csóválva, néhány szót mormolva sétálgat a tanítványai közelében, akik 1-1 intésére, vagy vezényszavára minden erejüket megfeszítve végzik a gyakorlataikat és mély tisztelettel közelítenek mesterük felé…
Nos…valószínűleg nem véletlen, hogy a fenti kép igen gyakori, ugyanis a távol-keleti harcművészetek szinte mindegyike az ókor és középkor legerősebb keleti nagyhatalmának, a kínai császárságnak konfucionista hagyományaiból táplálkozik. Ezen hagyományok alapköve i. e. 551-479-ig élt kínai tudós, filozófus Konfuciusz (eredetileg Kung Fu-Ce) tanítása.
A konfuciuszi elvek központi gondolata, hogy a társadalmi harmónia úgy teremthető meg, ha az emberek alárendelik viselkedésüket egy – az ősi hagyományokból táplálkozó – felsőbb erkölcsi törvénynek, és amennyiben - önző vágyait követve - ezt nem teszik meg, akkor ez konfliktusokat szül, amelyek tönkreteszik a harmóniát és így az emberek életét…
Ezen törvény sarokkövei
- a „gyermeki szeretet”, amelynek legfontosabb megnyilvánulási formája az ősök és az idősebb, tapasztaltabb emberek tisztelete,
- az általános humanitás (Igazságosság, Nagylelkűség, Őszinteség, Jóság), illetve
- a fenti elveknek megfelelő viselkedésformák, rituálék, valamint
- a nemes jellem kialakítására való törekvés.
Konfuciusz példamutatása, tanításai alapján az ideális - "nemes" – ember mindig derűs, nyugodt, szelíd, de mégis méltóságteljes, őszinte, mentes az előítéletektől, a makacsságtól és nem önző. Viselkedése udvarias, felettesei irányába tiszteletteljes, másokkal való bánásmódja igazságos, szavaiban lassú és megfontolt, ám tetteiben fürge, rendíthetetlen, de nem önfejű, ugyanolyan követelményeket támaszt önmagával, mint másokkal szemben. Fiatal korában tartózkodik az élvezetektől, ereje teljében a kötekedéstől, öregkorában a mohóságtól. Békülékeny, de nem megalázkodó. A „nemes” lélek az igazságra törekszik, a jóságot a jósággal, az igazságtalanságot az igazságossággal jutalmazza. A „nemessé” válás nem születés kérdése, az erkölcsi fejlődés csak rendszeres önvizsgálattal és állandó önműveléssel érhető el.
A kínai történelem folyamán a fenti leírásnak teljesen megfelelő bölcs személyeket nevezték mesternek, magát Konfuciuszt is annak tartották, nem véletlen, hogy a Kung Fu-ce név is annyit tesz: Kong mester.
Mivel a konfuciuszi tanok nagyon mélyen beleivódtak a keleti társadalmak lelkébe, így ezek mentén alakult ki – a konfuciánus elveket követve - a távol-keleti harcművészetek szokás és normarendszere, amit nyugati szóval etikettnek nevezünk, és amelyek szerves részét képezik egy harcművész életének.
Ezt jelenti hát mesternek lenni? Akár igennel is válaszolhatnánk, de valami még hiányzik. Ezt a hiányzó pontot egy, Konfuciusztól térben és időben távol eső, de a maga területén szintén kiválót, maradandót alkotó személytől, Robert Schumann zeneszerzőtől, zenetudóstól, zenetanártól vett idézettel lehet a legjobban érzékeltetni:
„Az igazi mester nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket.”
Így válik teljessé az ideális mesterről alkotott elképzelésünk, aki a fentiek szerint él és tevékenykedik…példát mutat és példát mutatni képes bölcs embereket nevel.
Ezen a ponton akár hátra is dőlhetnénk, hogy most már tudjuk milyen egy igazi mester, de vajon mit jelentenek fenti elvek napjaink valóságában, hogyan vonatkoztathatóak ezek egy XXI. századi európai harcművészre.
Bárki állíthatja magáról, hogy harcművész mester. Sokan támasztanak komoly elvárásokat mások irányába, miközben ők maguk egyiknek sem felelnek meg. Sokan mondják magukról, hogy ők a fenti - konfuciuszi – elveket követik, miközben számukra ezek mégis csak díszletek, mert valójában hiányzik belőlük az alázat, az alázat minden iránt, ami egy harcművésznek fontos.
Alázat a választott stílusom iránt, ami számomra azt jelenti, hogy igyekszem elmélyülni benne, hogy igyekszem a lehető legteljesebb mértékben megtanulni és megérteni, nem csak jól hangzó „márkanévként” használom. Törekszem arra, hogy a lehető legjobban elsajátítsam és megértsem a rendszert, ami nehéz feladat, de hosszú távon csak így válhatok választott stílusom szakértőjévé, ami nélkül aligha lennék méltó a mester megszólításra.
Alázat a saját mesterem iránt, aki kemény munkával taposta ki számomra azt az utat, amin én könnyedén végig tudtam szaladni, aki nélkül én halvány árnyéka sem lennék mostani önmagamnak…
Alázat a tanítványaim iránt, akik bizalommal fordultak felém és életük egy részét kezembe tették, hogy segítségemmel a lehető legtöbbet hozhassák ki magukból. Engem tekintenek példának az eddig említett szempontokból, így ha nem tudok alázatot mutatni, akkor a tanítványaim is elveszíthetik az életben való boldoguláshoz elengedhetetlen legnagyobb erényüket…az alázatot.
Alázat a saját kung-fu testvéreim iránt, akiktől nem csak elvárom a segítséget, hanem a tőlem telhető legjobb módon segítem, támogatom őket, és ha ezt nem tudom megtenni, legalább nem nehezítem az életüket, nem élek vissza a segítőkészségükkel, jóságukkal…
Alázat a szűkebb és tágabb környezetem iránt azzal, hogy a harcművészetek mellett élet legtöbb területén hasznossá teszem magam, minél több ember számára. Felelős polgárként elősegítem környezetem boldogulását, lehetőleg tettekkel, nem csak nagy szavakkal.
Alázat saját magam és mások iránt, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek saját fejlődésem érdekében, illetve, hogy mások hibáztatása helyett képes legyek magamba nézni és első sorban saját szememben keressem azt a bizonyos gerendát, mint mások szemében a szálkát.
A mesterré válás sosem fizikai teljesítményekben, vagy a tanítványok számában mutatkozik meg. Sokan kergetik a legyőzhetetlenség ábrándját is, jóllehet legyőzhetetlen ember nincs, csak olyan, akit komplexusai állandó bizonyításra sarkallnak.
A mesterré válás lényege, hogy ki mennyire képes megérteni, hogy a harcművészetek fő célja azon képességek és magabiztosság megszerzése, aminek segítségével fizikai harc nélkül is győztesként kerülhetünk ki az élet hozta nehézségekkel vívott állandó küzdelmekből. Ennek során, aki - egoizmus helyett - megfelelő nyitottsággal keresgél és képes az önkritikára, az megismerheti saját maga belső valóságát, amelynek megismerése és meghaladása nélkül nincs tartós külső győzelem…aki ezt követően másoknak is meg tudja mutatni ezt az utat…ő lesz A MESTER.
Drusza Tamás
Wing Tsun Kung-fu oktató
Linkajánló
